MEGFELELÉSI KÉNYSZER

Te kinek akarsz megfelelni?

Néhány napja olvastam egy vicces Facebook bejegyzést, amely így szólt: megfelelési kényszer

Tisztelettel kérdezném azoktól, akik úgy élték le az életüket, hogy „mit szól majd a falu népe”, hogy végül is mit szóltak?

Amellett, hogy jót kuncogtam rajta, gondolatébresztőként is hatott rám: vajon hányan lehetünk, akik megtapasztalták már, milyen megterhelő tud lenni, amikor akkora elvárásokat támasztunk saját magunk felé a megfelelés iránti vágyban, hogy azok már nem ösztönzőleg hatnak ránk, hanem folyamatos belső nyomás alatt tartanak?

Mindannyian számos hiedelmet, elképzelést és szokást hordozunk abban a kis hátizsákban, amelyet a családunkban szerzett hitrendszerrel töltöttünk fel, emellé jön még a társadalmi értékrend, a munkahelyi normák és a párunk, barátaink elképzelései arról, mi a jó és értékes. Ki ne hallotta volna kislány korában, hogy „légy jó kislány”, „viselkedj szépen”, „ne rosszalkodj” – sokunk lelkébe pedig annyira beleivódott a szabály, hogy akkor vagyunk szerethetők, ha megfelelünk a „jókislányságnak”, hogy igyekszünk minden téren megfelelni erőnkön felül is, csakhogy elfogadhatók legyünk. Látom magam körül, hogy mennyi nő küzd ezzel minden korosztályban és én is megvívtam a harcomat e téren felnőtt korom kezdetén.

A megfelelési kényszert két dolog táplálja: az egyik a gyenge önértékelés, a másik pedig az irreális külső elvárások.

Az értelmetlen külső nyomás hatására magaddal szemben belső elvárásokat formálsz, amely folyamatos maximalizmusra késztet, amitől aztán még kevésbé érzed azt, hogy elég jó, szorgalmas, okos, csinos, értékes vagy. Számtalan alakban szivárog az életedbe, így sokszor szinte észre sem lehet venni: van, hogy egy álságos jótanács, egy túlretusált közösségi média profil vagy családi hagyomány formájában settenkedik feléd. Mégis, miről tudod felismerni? Onnan, hogy rosszul érzed magad tőle, mintha kicsit összébb is mentél volna, valahogy megcsorbítja az önbizalmad.

Tiszta udvar, rendes ház

Milyen asszony az, akinek nincsenek elmosva az edényei órákkal az étkezés után sem, aki nem ágyaz be reggelente és nem mossa ki a függönyöket húsvét hétfőig? Ha vidékről származol, biztos te is sok ilyet hallottál (persze lehet, hogy fővárosiként is) és habár nem közvetlenül neked szóltak ezek a mondatok, beépültek az saját magaddal szemben támasztott elvárásokba akár csak attól, hogy fél füllel elcsípted, ahogy nők egymás között fecsegnek arról, hogy „láttad, milyen koszos volt tegnap Terinél a konyhakő?” vagy „hűha, térdig ér a gaz Sári hátsó udvarán”.

 Nem csoda hát, ha ezek után úgy érzed, csak akkor kaphatod meg a „jó háziasszony” minősítést, ha minden olyan elvárásnak megfelelsz, ami íratlan szabályként lebeg a fejed felett. ?️

Ítélkezni könnyű…

Az unatkozó emberek kreativitása határtalan azzal kapcsolatban, mi mindenért köszörülhetik a nyelvüket másokon: kritizálják a döntéseidet, az életmódodat, a viselkedésedet, az öltözködésedet, a testtömegedet, a narancsbőrt a fenekeden… sokszor egyszerűen csak azért, mert nincs jobb témájuk és nem terjed annál tovább a látókörük, minthogy mások darabokra szedésével eltereljék a figyelmet arról, milyen üresnek érzik a saját életüket. Van, aki a hátad mögött pusmog rólad az irodában, még akkor is, ha szinte alig ismer, van, aki kéretlen tanács formájában ítélkezik az „én csak segíteni akarok” jelmondat mögé bújva. Ez utóbbi típus meglehet, hogy tényleg segíteni akar, csak éppen azt nem érzi, hogy a „miért nem úgy csinálod” vagy „ezt nem így szokás” kezdetű mondatok a legtöbb ember számára inkább terhet jelentenek.

Ne hallgass rájuk.

Ha tanácsra van szükséged, fordulj olyasvalakihez, aki jóindulatú, akit a kérdésben hitelesnek tartasz, akinek tapasztalata van az adott területen. A többi csak zaj, amit nyugodtan hagyj figyelmen kívül.

A munka hősei

A munkahelyeken szintén egymást érik az irreális elvárások azzal kapcsolatban, hogyan válhatsz ideális munkaerővé és hogyan léphetsz feljebb a ranglétrán. Nagyon sok olyan példát látok, amikor fiatal emberek feláldozzák az egészségüket, a magánéletüket és lelki békéjüket csak azért, hogy ennek megfeleljenek és végre egy kis elismerést szerezzenek. Éjszakázás, hétvégi munka, pattanásig feszült idegek. Ezt nagyon szomorú jelenségnek tartom.

Hát akkor kire hallgass?

Azt gondolom, ahhoz, hogy boldogan, a megfelelési kényszer alól felszabadulva élhess, három személy hangjára érdemes odafigyelned: arra, hogy mi súg gyermekkori, jelenlegi és időskori önmagad. megfelelési kényszer

A gyermeki éned

Vissza tudsz emlékezni, mi lelkesített gyerekként? Milyen tevékenységek ragadtak magukkal? Milyen életet képzeltél magadnak akkorra, amikor már nagy leszel?

Ebben az időszakban még sokkal ösztönösebb voltál és rengeteg olyan dolog töltött fel lelkileg, amelyek most is rendelkezésedre állnak: Szerettél rajzolni vagy főzőcskézni? A természetet figyelni? Táncolni, énekelni? Azt tervezgetted, hogy utazol majd a nagyvilágban vagy egész napokat töltöttél egy jó könyv fantáziavilágába merülve? ??

Ha elgondolkozol ezen, megérezheted, van-e olyan tevékenység, amiben feloldódsz, amitől gazdagabbnak éreznéd az életed. Ami feltölti a lelked és kimozdít a megszokott rutinból. Ezek az élmények ezerszer fontosabbak, mint a tiszta mosogató vagy a gyors munkahelyi előmenetel. Ha találsz néhány ilyen tevékenységet, annyira magával ragad az ezzel kapcsolatban érzett szeretet, hogy egyszerűen hidegen hagy majd, ki mit gondol rólad vagy mi az, amit ehelyett „kellett volna” csinálnod. Egyszerűen érezni fogod a zsigereidben, hogy a lehető legjobban töltötted az idődet.

A jelenlegi éned

Hogyan légy hű önmagadhoz a jelenben? Támogasd azt a nőt, aki visszanéz rád a tükörből: figyelj a tested-lelked igényeire, adj időt magadnak a feltöltődésre és ha méltatlan helyzetbe kerülsz, kövess el mindent, hogy minél hamarabb kiszabadulj belőle.

Légy önmagad legjobb barátja.

Alakíts ki egy olyan életet, amelyben következetesen haladsz az álmaid felé és emellett odafigyelsz a jelenlegi igényeidre is és nem hajszolod magad agyon. Legyen prioritás az életedben, hogy jól érezd magad a bőrödben: akkor vagy jól, ha minden ébredés után időt szánsz egy nyugodt kávézásra a szerelmeddel? Vagy inkább jógáznál a friss levegőn? Ha olyan a munkahelyed, ahova jókedvűen érsz be reggelenként? Ha rendet tartasz az íróasztalodon? Ha van időd egy fél órát olvasni este a teraszon? Fogalmazd meg, mitől vagy jól és ez legyen a fontos, hiszen ez a te életed, nem másé. megfelelési kényszer

Minden téren egyszerűen senkinek sincs kapacitása jónak lenni.

Ha valaminek több figyelmet szentelsz, azzal egy másik területről vonod el az energiát – ezért jó, ha tudatában vagy, Neked mi a fontos és ezekre koncentrálsz. Lehet, hogy nem válsz kiváló háziasszonnyá, de kiolvasol 30 könyvet egy év alatt, vagy nem te leszel a főnököd büszkesége, viszont kiegyensúlyozott házasságban élsz.

Lehet, hogy a korábban említett Teri attól érzi jól magát, hogy takarítás helyett inkább a hintaágyban olvasgat, Sári meg szívesebben kirándul a barátaival kapálás helyett és egyszerűen felülemelkednek azon, hogy mások előtt nem tűnnek tökéletesnek, mert ők így boldogok. Nagyon jól teszik.

Időskori önmagad

Gondolkoztál már azon, milyen szeretnél lenni idős néniként? Hogyan fogsz élni, kik vesznek majd körül és miért fogsz lelkesedni?

Időskori éned sorsa nagyban függ attól, hogyan élsz most, milyen döntéseket hozol, hogyan ápolod a kapcsolataidat.

Képzeld el, hogyan szeretnél élni 40-50 év múlva és gondold végig, mit kell tenned ezért most.

Néhány ötlet:

   ♥ Ha mozgékony, aktív életet szeretnél élni, már most helyezz hangsúlyt a testmozgásra. Erősítsd az izmaidat, tartsd karban a tested, hogy évtizedek múlva is szolgáljon téged, ne pedig korlátozzon a vágyaidban.

  Ha szellemi fittségre vágysz, tartsd edzésben az agyad: tanulj valami újat, például egy idegen nyelvet, olvass, fejts rejtvényt, társasjátékozz a barátaiddal.

  Ha arra vágysz, hogy szerető kapcsolatok vegyenek körül, becsüld meg azt, amid már van: a családodat, a párodat, a barátaidat és felnőttként is légy nyitott új kapcsolatok kialakítására. megfelelési kényszer

  Ha szeretnél stabil anyagi háttérrel rendelkezni, már most gondolj a jövőre: légy következetes a megtakarításaidban, nagyon hálás leszel magadnak ezért.

Lehet, hogy lesz, aki furcsán néz majd rád azért, mert negyven évesen is nyelvet tanulsz, kézműveskedsz szabadidődben vagy lemondasz egy-két programot és nem követed a legutolsó divatot, hogy beleférj a havi költségvetésedbe, de ha tudod, hogy ezt miért teszed, magabiztosan ki tudsz tartani a véleményed mellett.

Szerintem a megfelelési kényszert legjobban azzal győzheted le magadban, ha tudatos döntéseket hozol átgondolva, hogy merre tart az életed. Ha a tetteid abba az irányba mutatnak, amit el szeretnél érni, öntudatosan járhatod a saját utad és nem tudnak megingatni a külső kétkedő, furcsálló, rosszalló hangok és pillantások. Kívánom, hogy merj úgy élni, ahogy Neked jó. ❤️

Ha érdekel, hogyan állíts fel prioritásokat az életedben, korábbi írásomat az egészséges önzésről itt olvashatod: EGÉSZSÉGES ÖNZÉS

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük