JAPÁN

mentalgarden_japan

Néhány éve Petivel Japánban töltöttük a cseresznyevirágzást (Sakura ünnepet), így minden évben elfog a nosztalgia a virágbaborulás beköszöntével: visszaemlékszem a virágszirmokkal fedett utcákra, a szélben lengedező lampionokra, a gőzölgő ramen levesekre és a helyekre, amelyeket bejártunk. 🌸

Az itt töltött napokban Tokió – Fujisan – Kiotó – Nara – Miyajima – Hiroshima vonalon utaztunk a szigeten, az így tapasztalt érdekességekről mesélek kétrészes úti beszámolómban.

Mai bejegyzésem azokról a helyekről és ételekről szól, amelyek leginkább tetszettek, a következőben pedig olvashatsz hétköznapi érdekességekről, inspirációról és olyan dolgokról is, amelyek csalódást okoztak.

KEDVENC HELYEK

✨ Az egész utazás során Kiotó városa tetszett a legjobban, ahol két csoda-hely is a kedvencemmé vált: az egyik a zen buddhista templom, az Arany Pavilon (Kinkaku-ji), amely korábban egy sógun, Ashikaga Yoshimitsu villája volt, aki 1408-ben bekövetkezett halála előtt arról rendelkezett, hogy alakítsák templommá ezt a háromemeletes, arany lapokkal borított pavilont.

Az épület az előtte fekvő tó partján szikrázva ejtett ámulatba bennünket, meseszerű, ahogy az arany falak csillognak a napsütésben. Miután itt kigyönyörködtük magunkat és elraktároztuk a látványt, a pavilon körül fekvő japánkertben (amit Japánban valószínűleg csak “kertnek” neveznek 😃) sétálgatva madarak és fák között nézelődtünk, fotóztunk, romantikáztunk.

🦊 Egy másik kiotói napon a Fushimi Inari szentélyhez kirándultunk, amely az ősi japán sintó valláshoz kapcsolódik: Japán lakosságának 83%-a híve a sintó vallásnak, ami nem zárja ki más vallások, például a buddhizmus párhuzamos követését sem: miért is ne fogadhatnánk el, hogy valaki több vallás tanait is igaznak érzi?

A Fushimi Inari egy kiterjedt, hegyi utakkal és erdőkkel szimbiózisban élő szent hely, amely egyrészt szentélyéről híres, másrészt a több ezer toriból (a szent helyeken emelt, jellegzetes narancssárga kapukból) álló Inari hegyen felfelé kúszó „folyosóiról”. Ezeket a torikat egyéni és vállalkozások által fizetett támogatásokból emelik – a támogató nevét a torik hátoldalán tüntetik fel, a kapu mérete pedig tükrözi a kapott támogatás nagyságát.

A sintó rizsistennek, Inarinak állított szentélyt és környékét több ezer, kőből faragott rókaszobor őrzi: a rókát tartják Inari hírvivőjének. A hegyi utakat kísérő buja erdőnek, a több ezer torinak és rókaszobornak köszönhetően hihetetlenül különleges hangulatot áraszt az egész hely, úgy éreztem magam ebben a misztikus környezetben bóklászva, mint Alice Csodaországban.

🎎 Jártunk még a kiotói Gion gésanegyedben, ahol a parkokban és utcákon elegáns járókelők és gésák sétálgattak napernyővel, legyezővel, csodaszép kimonókban a cseresznyefák alatt. Nem minden kimonóba öltözött nő gésa, a hétköznapi foglalkozású nők is szívesen viselnek kimonót alkalmanként, vagy egyszerűbb, köntösszerű változatát, a yukatát. A gésákat leginkább tradicionális frizurájukról és sminkjükről lehet felismerni.

🗼 Érdekes volt megtapasztalni a főváros, Tokio méreteit és forgatagát is, bár számomra Kiotó meseszerű kedvességével még egy ilyen szuperszónikus csúcs-metropolisz sem versenyezhetett.

Itt a legnagyobb élményt a világ legforgalmasabb gyalogátkelőhelyeként ismert Shibuya kereszteződés tartogatta: egy-egy zöld lámpa alkalmával egyszerre átlagosan 3000 ember kel át az úton, ami hétköznapokon összesen napi 260ezer embert jelent, hétvégenként pedig 390ezret. Ezt a rendezetten hömpölygő forgatagot kívülről nézve apró hangyának éreztem magam, mégis csodálattal töltött el, hogy része lehetek az örvénynek.

🦌 Az ország történelmének első fővárosában, Narában legkedvesebb emlékem a Nara Parkhoz köthető, ahol japán szarvasok ezrei sétálgatnak szabadon. Hozzászoktak az emberek jelenlétéhez, így barátságosan fogadják a közeledést és a finom falatokat sem utasítják vissza. Semmihez sem fogható hangulata van a szépséges szentélyekkel, hidakkal és virágzó fákkal övezett parkban barátkozni ezekkel a kedves állatokkal.

⛩️ A Hiroshima-öbölben, Miyajima szigetére látogatva egy hegyi túrán kapaszkodtunk fel a sziget csúcsára: a kirándulás során vízesések, erdei ösvények és félénken figyelő őzikék között bóklásztunk, élvezve a tiszta és párás tengeri levegőt. A sziget bejáratánál egy hatalmas narancssárga tori fogadja az érkezőket, amely délelőtt még a tengerben áll, délutánra viszont az apály követeztében száraz lábbal is megközelíthető: elképesztő, micsoda természeti erők munkálkodnak körülöttünk!

FALATOZÁS JAPÁNBAN

🐟 Japán a rizs és tengeri ízek kedvelőinek maga a gasztro-kánaán: még az apró élelmiszerboltokban is kapható előre elkészített sushi, háromszögű algalapba tekert rizs valamilyen töltelékkel, illetve grillezett és sült halak, zöldségek, húsok és rizs kis dobozokba csomagolva. Amikor napközben megéheztünk, csak betértünk egy kisboltba, majd néhány különleges falattal és meleg teával felszerelkezve kiülhettünk egy parkba piknikezni. A parkokban nagyon sokan tesznek így: a helyi fiatalok is itt gyűlnek össze, leterítik a trendi, alulról vízálló pikniktakarójukat és együtt esznek, isznak, beszélgetnek.

🐡 Tokióban járva egy hajnalon a Tsukiji halpiacon kezdtük a napot, ahol a hatalmas tonhalak mellett számtalan színű és formájú rákot, kagylót és halat kínálnak: ez a világ legnagyobb halpiaca. A nézelődés után a piac kijáratánál árusító sushi-bódék egyikében nyers tonhalas sushit, nigirit ettünk: itt garantáltan friss halhúsból készítik.

🍜 Szintén Tokióban tértünk be egy ramen-levesezőbe, ahol a bejáratnál egy automata fogadja „szívélyesen” a vendégeket, amelyen kiválasztva és kifizetve a kívánt ételt egy csapásra megtörténik a megrendelés. Ezután le lehet ülni az asztalhoz és figyelni, ahogy a nyitott konyhában sürögve elkészül a megrendelt finomság.

🍣 Hasonló gépiesített kiszolgálás várt egy kiotói running-sushi étteremben, ahol az asztalok előtti futószalagon keringenek az apró tányérokra tálalt falatok, amelyekből tetszés szerint le lehet emelni, amit megkívánunk.

Ha pedig valami extrát rendelnénk a kínálatból, az asztalok feletti érintőképernyős monitoron lehet válogatni, ezt követően a futószalagon kis táblával ellátva érkezik a rendelés.

🥡 Japánban nem csak helyi ételeket lehet fogyasztani, hanem – ahogy például nálunk, Magyarországon is – sokféle étterem működik: az olasz pizzériák, francia pékségek, thai levesezők, indiai kifőzdék és amerikai hamburger-bárok jól megférnek a japán ramen-sushi-tempura éttermek mellett.

🗻 A havas Fujinál kirándulva átfagyott tagjainkat forró miso levessel melegítettük fel (amely zöldségleves erjesztett szójapasztával készült alaplével), majd tempurát ettünk: rákot, halat és zöldségeket ropogós bundában.

Japán ételeket azóta itthon is szívesen készítünk, közben pedig nosztalgiázunk. 💛 Ha szívesen megismerkednél a sushi-készítés rejtelmeivel, itt olvashatod egy korábbi bejegyzésemet.

Ha tetszett ez a kis japán utazás, tarts velem következő bejegyzésemben is, amelyben tovább mesélek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük