KREATÍV ÉLET, FÉLELEM NÉLKÜL!

Régi vágyam volt, hogy írjak. Úgy érzem, számomra az írás a legtesthezállóbb önkifejezési forma: élvezem a kreatív írás folyamatát és a végeredményét is. Amikor először megfogalmaztam magamnak, hogy blogolni szeretnék, ezt csak egy kis fellángolásnak tartottam, de a vágyakozás vissza-visszatért, mégsem kezdtem vele sokáig semmit, mert kétségeim voltak.

Mi van, ha nem lesz érdekes / ha tehetségtelen vagyok / mit fognak szólni mások / hogyan fog ez beleférni az életembe? Féltem attól, hogy nevetségessé válok, hogy már ezerszer megírták mások, amiről én írok, vagy hogy nem lesz egy olvasóm sem…

Tavaly sodorta elém az élet Elizabeth Gilbert: The Big Magic (a nagy varázslat) című könyvét, amely magyar fordításban is kapható: Big Magic – Kreatív élet, félelem nélkül! címmel. Az írónő – aki nem mellékesen a sokunk által imádott Ízek, imák, szerelmek szerzője – arról ír, hogyan éljük meg a kreativitásunkat túllépve a félelmeinken: pontosan azokat a kétségeket oszlatja el, amelyek miatt olyan sokan parkolópályára teszik kreatív álmainkat.

A mai bejegyzésben azokat a bátorító gondolatokat osztom meg veletek, amelyeket ez a könyv ébresztett bennem.

MIBŐL MERÍTHESZ BÁTORSÁGOT AZ ÖNMEGVALÓSÍTÁSHOZ?

A félelem teljesen természetes velejárója az alkotási folyamatnak: legyen szó világhírű alkotóról vagy egy szárnypróbálgató kezdőről, tudatosan vagy tudat alatt: mindenki fél. A félelem természetes és ösztönös védekezési reakció az elmédben, ami a túléléshez szükséges: nem mész éjszaka a medvékkel teli erdőbe, nem sétálsz ki a forgalmas úttestre, nem ugrasz mély vízbe, ha nem tudsz úszni. Az alkotómunka során viszont nincs szükséged rá, mégis ott téblábol körülötted.

A legtöbb ember hajlamos túlságosan sokat adni mások véleményére: annyira fél attól, hogy ítéli majd meg a külvilág – hogy esetleg gyerekesnek, amatőrnek vagy nevetségesnek fogják találni -, hogy inkább visszahúzódik és elnyomja a vágyait, csakhogy ne adjon támadási felületet másoknak arra, hogy bántsák vagy ítélkezzenek fölötte.

Ez tanult viselkedés – ha belegondolsz, hogy egy kisgyerek hogyan alkot, rájössz: mindannyian szabad önmegvalósításra születtünk. A gyerekek teljesen elmerülnek abban, amit csinálnak és bármi is a végeredmény, felettébb büszkék az alkotásukra. ? Később az iskolában és a felnőtt életben annyi bírálat, kritika, időnként akár rosszindulat ér bennünket, hogy a legtöbb lelkesen alkotó kisgyerekből kreatív téren bizonytalan felnőtt lesz.

Arra biztatlak, hogy fogadd el, hogy ez a félelem talán soha sem fog megszűnni és ennek ellenére is adj magadnak teret az alkotásra. Magadért teszed, mindenkinek úgysem tudsz tetszeni, de a saját boldogságod sokkal fontosabb mások véleményénél.

Nagyon tetszik a könyv tanácsa ezzel kapcsolatban: a félelmet úgy kell kezelni, mint útitársadat az alkotómunka során: Te és a Kreativitás vezetitek a kocsit és elfogadjátok, hogy a Félelem a hátsó ülésen veletek utazik, hiszen elkerülhetetlen a jelenléte. DE: nincs szavazati joga, nem szólhat bele az útvonalunkba, sőt még a rádióhoz sem nyúlhat. ? A bátorság nem a félelem hiánya: elfogadod, hogy jelen van, de nem hagyod, hogy hatalmába kerítsen. Ez az elfogadás lendít át a holtpontjaidon:

Félsz? Nem baj, ez teljesen természetes, csak dolgozz tovább!

Ne foszd meg magad az alkotás élményétől – ha jobb úgy neked, akkor fess, írj, varrj, süss, fotózz, hímezz, agyagozz, horgolj titokban csak magadnak; nem kell, hogy bárki véleményezze, de hidd el, sokkal boldogabb életet élhetsz, ha időről időre elmerülsz a kreatív tevékenység nyújtotta örömben.

TALÁLÉKONYSÁG – JOBB, MINT EGY OKLEVÉL

Idős emberekkel kapcsolatban gyakran elcsodálkozom azon, mennyi mindenhez értenek: gondolj csak a házi szakács/cukrász-kertész-varrónő-kézműves nagymamákra, vagy az ezermester nagypapákra, akik mindent megjavítottak a ház körül (amit sokszor ők maguk építettek): barkácsoltak, elektronikát szereltek, betonoztak. Vajon hánynak volt közülük képesítése ezekhez? Valószínűleg nem sokuknak, de önállónak kellett lenniük, hiszen ők nem ahhoz szoktak, hogy minden megvásárolható: inkább elsajátítottak készségeket, hogy finom étel kerüljön az asztalra, legyen hímzett párna a fotelben, madáretető a fán és járda a talpuk alatt a kertben.

Nyitott szemmel járva láthatod: átlagemberként, kreativitással és találékonysággal rengeteg dolgot megoldhatsz, ha tényleg akarod.

Kreativitással szebbé teheted az otthonodat, megjavíthatsz dolgokat a ház körül vagy örömet szerezhetsz másoknak az alkotásaiddal.

Nem kell mindenhez tanfolyamot, iskolát, egyetemet végezni csak azért, hogy “engedéllyel” csinálhasd: lehet kísérletezni, tanulni a hibákból, magadtól rájönni dolgokra – ráadásul a saját gyakorlat során szerzett tudás az önbizalmadat is növeli. ❤️

Bátran hódolj a kedvenc kreatív tevékenységednek akkor is, ha nem vagy diplomás író, okleveles fotós vagy szakképzett festő: ha kedved van elkezdeni valamit, ha ez az, ami a szíved legmélyéig örömet okoz, akkor vágj bele, és csináld örömmel!

ÖNGONDOSKODÁS A FELHŐTLEN ALKOTÁSÉRT

Ha meg tudsz élni abból, amit a legjobban szeretsz, az csodálatos. Azonban, ha túl korán várod el magadtól, hogy pénzt keress vele vagy akár teljes megélhetést biztosítson a hobbid, könnyen egy olyan helyzetben találhatod magad, ami az egész alkotási folyamatot megmérgezi.

Ahhoz, hogy kitartóan és hosszú távon foglalkozni tudj a szenvedélyeddel, szükség van arra, hogy anyagilag független légy. A kreativitást megöli a pénzügyi nyomás, a gondolat, hogy jónak kell lenned, mert pénzt kell csinálnod belőle. Legyen egy munkád, amely nem emészt fel, amellyel keresel annyit, hogy ne kelljen aggódnod a csekkjeid, az ételed és a lakhatásod miatt – amely mellett szabadidődben gondtalanul hódolhatsz az önmegvalósításnak. Ha nem jön össze, hogy az alkotásból élj, akkor sem kopik fel az állad, ha pedig úgy alakul, hogy már meg tudnál élni abból, amit a legjobban szeretsz, akkor bármikor váltani tudsz.

Az anyagiakon túl ugyanilyen fontos, hogy vigyázz az egészségedre: az alkotás mellett szánj időt arra, hogy aludj, hidratáld magad, tápláló ételeket fogyassz, mozogj. Inkább haladj kicsit lassabban, de fenntarthatóan a projektjeiddel, minthogy kikészülj, lebetegedj és hetekig ne tudj visszatérni a munkádhoz.

AZ EREDMÉNYTELEN PRÓBÁLKOZÁSOKRÓL…

Még a kreatív munka során is lehetnek olyan pillanatok, amelyek során úgy érzed, hogy csak kínlódsz, nem haladsz egyről a kettőre és valahogy semmi sem akar összejönni. Amikor már huszadjára rugaszkodsz neki, de mégsem sikerül. Ha elfogadod magadban, hogy ez az alkotás része és sokszor nincs látható eredménye annak, amit csinálsz, az segít átlendülni ezeken a holtpontokon.

Lehet, hogy az elmúlt húsz próbálkozás nem vezetett eredményre, de kellettek ahhoz, hogy eljuss oda, hogy huszonegyedjére már sikerüljön.

Engem ezek a gondolatok inspirálnak az örömteli alkotásra és remélem, te is belevágsz abba, ami régen vágyott álmod, csak esetleg féltél eddig belekezdeni. Mi van, ha mégsem jön össze? Akkor egy tapasztalattal bölcsebben élsz tovább és meglásd, jön majd egy újabb kis ötlet, ami befészkeli magát a fejedbe, te pedig újra munkához látsz.

Ha még több bátorító gondolatra vágysz, ajánlom figyelmedbe a Big Magic – Kreatív élet, félelem nélkül! című könyvet, igazi lélekemelő írás.

Neked van már szerelemprojekted? Milyen érzések kavarogtak benned induláskor és alkotás közben?

Szoktál festeni, rajzolni, főzni, sütni, varrni, írni, fotózni vagy bármi mást alkotni csak azért, mert örömödet leled benne? 

A hétfői bejegyzésemben szintén írtam egy kis gondolatébresztőt az alkotással és a félelem kezelésével, ha kíváncsi vagy rá, itt olvashatod: HETI INSPIRÁCIÓ – MÁJUS 18.