SÉRÜLÉKENYSÉG

Mindannyian sérülékenyek vagyunk. Minden ember érzett már fájdalmat, félelmet, követett el hibákat, amiket megbánt és a valóságban olyan nincs, hogy valaki folyamatosan boldog, kiegyensúlyozott és a vele történteknek csak a pozitív oldalát látja. sérülékenység

Mégis miért olyan nehéz elfogadni és helyet adni a saját bizonytalanságunknak és esendőségünknek?

A sérülékenységet sokszor a gyengeséggel azonosítjuk, pedig nagy különbség van a kettő között: a sérülékenység azt jelenti, hogy megérintenek a körülötted és benned zajló dolgok, hogy érzékenyen reagálsz a világ történéseire és emiatt időnként félsz, meginogsz, szorongsz vagy szomorú vagy – ezt nem gyengeségnek hívják, hanem érző léleknek. ?️

Ha el tudod fogadni ezeket az érzelmeket, de nem hagyod, hogy eluralkodjanak rajtad és megbénítsanak, az pedig maga a bátorság.

Miért érdemes megtanulnunk, hogyan élhetünk barátságban az érzéseinkkel ahelyett, hogy elnyomnánk és még magunk elől is takargatnánk őket? Ehhez hoztam néhány gondolatot a mai bejegyzésemben. sérülékenység

A TÖKÉLETESSÉG KORA

Az érzékenységünket kimutatni nem illik, nem helyénvaló, kellemetlen – milyen sokfelől érkeznek felénk ilyen üzenetek, berögződések: gondolj akár a régi magyar közmondásra, miszerint „Jobb száz irigy, mint egy szánó”, vagy arra a vidéki „erényre”, amely szerint az a jó asszony, aki némán tűri az élet megpróbáltatásait, de ezt sugallják az amerikai filmekben szereplő tökéletes férfi és női akcióhősök, jól szabott öltönyben feszítő ügyvédek, vagány szuperhősök is, akiknek még a legváratlanabb pillanatban sem húzódik feljebb a szemöldökük, hanem rezzenéstelen arccal hatástalanítják a „zavaró tényezőket”.  sérülékenység

Ugyanezt az érzéketlenséget láthatod a kifejezéstelenül pislogó modelleken, tökéletességben élő celebeken és az influenszerek csillivilli kirakatéletében is. 

Aki pedig a megingathatatlanság kultuszával anélkül azonosul, hogy megkérdőjelezné a benne rejlő igazságot, joggal gondolhatja, hogy akkor erős, bátor és elfogadható, ha nem hagyja, hogy a negatív érzelmei kiüljenek az arcára és véletlenül sem engedi meg magának, hogy kimutassa azt, hogy időnként fél, feldúlt vagy hezitál.

Ez a felvett szerep hosszú távon pedig vastag arcbőrt, megkeményedett szívet és ürességet von magával.

? Pedig ha belegondolsz, milyen típusú emberek állnak közelebb a szívedhez, szerintem te is könnyen felismered, mennyivel szimpatikusabb, vonzóbb és igazabb egy olyan ember, aki nem egy látszólagos tökéletességben pózoló valaki, hanem az, aki őszintén ki meri mondani, ha éppenséggel van úgy, hogy nem a tervei szerint alakul az élete, aki nem palástolja, ha szomorú vagy ki van borulva; aki vállalja a hibáit és azt is, ha tévedett. sérülékenység

A tökéletlenség nagyon szerethető.

HOGYAN ÉLHETED MEG A SAJÁT SÉRÜLÉKENYSÉGEDET?

A legjobb dolog, amit tehetsz, ha őszinte vagy magaddal: az felszínes pozitív életszemlélet és az „erős vagyok, mindent kibírok” jelige egyre mélyebben átmossa a viselkedésünket, ami odáig fajulhat, hogy már saját magadnak is nehéz belátnod, hogy vannak helyzetek, amiktől kiborulsz, szomorú vagy ideges leszel. Inkább a szőnyeg alá söpröd az érzéseidet és mész tovább, ami kezdetben csak kényelmetlenséget okoz, de hosszú távon komoly mentális és fizikai következményekkel járhat.

Ha érzed, hogy valami nem oké, szánj magadra időt, „beszélgess magaddal”. Pontosan mi az, amit érzel? Meg tudod fogalmazni, mi az, ami frusztrál vagy szorongást okoz? Vajon ez miből fakad? Szembesülve egy negatív érzéssel, elfogadva a létezését és megkeresve a probléma gyökerét sokkal könnyebb tenni is azért, hogy megszüntesd a szorongást. Akár le is írhatod, mi okozza a rossz érzést és kielemezheted, hogy mi a megoldás a bajodra: elég, ha a külső körülményeken változtatsz vagy inkább magadban kellene helyreraknod valamit?

Ha olyan típusú a gondod, ami külső körülményekből fakad és tudsz rajta változtatni, akkor találd ki, mit teszel ellene – ha látod a kiutat, máris könnyebb elviselni egy negatív szituációt, hiszen tudod, hogy csak átmenetileg kell együtt élned vele. sérülékenység

Időnként olyan dolgok is történnek, amelyeken nem lehet változtatni, viszont belső munkával meg lehet tanulni együtt élni, megbékélni a történtekkel: az írás, önelemzés, önsegítő könyvek, csoportok, egy mentális segítő vagy pszichológus az egész életminőségedet megváltoztathatja. Az, hogy valaki ilyen eszközökhöz folyamodik, nem gyengeséget vagy lelki betegséget jelent, hanem igényességet arra, hogy belül is rendben legyenek a dolgok.

A lelkeddel foglalkozni ugyanannyira oké, mint az, hogy rendszeresen sportolsz vagy ápolod a tested. A lélek ugyanúgy törődést, odafigyelést igényel, mint a test.

Amellett, hogy befelé figyelsz, hihetetlenül jó érzés, ha vannak olyan emberek az életedben, akikkel megoszthatod a nehézségeidet. Ha vannak olyan családi, párkapcsolati vagy baráti kötelékeid, ahol értő figyelemmel fordultok egymás felé és nincs köztetek szégyenérzet azzal kapcsolatban, hogy megmutassátok a saját érzékenységeteket, abból rengeteget lehet töltődni. sérülékenység

Ha senki ilyen nincs most a környezetedben, akkor is elkezdhetsz dolgozni azon, hogy legyen: úgy tudsz bizalmi légkört kialakítani a kapcsolataidban, hogy megmutatod a saját valódi arcodat a másik embernek: elmeséled, ha valami bánt, frusztrál vagy fáj, miben érzed úgy, hogy hibáztál vagy tévedtél, ezzel pedig bátorítod őt is arra, hogy megnyíljon és elfogadhatóvá teszed azt, hogy ezekről a nehéz helyzetekről is beszélgessetek egymás között.

Minek is fektetnél energiát abba, hogy egy tökéletes, de valótlan képet fess magadról a másiknak, ha ehelyett őszintén is beszélgethetnétek? sérülékenység

HITELESSÉG

Régről gyökerezik egy olyan tévhit a fejünkben, hogy tiszteletet, tekintélyt úgy lehet szerezni, ha hibátlannak, feddhetetlennek és mindig erősnek mutatjuk magunkat mások előtt, pedig ha belegondolunk abba, hogy tökéletes ember nem létezik, beláthatjuk, hogy egy tévedhetetlen vezető, tanár, szülő, barát vagy társ képe nem alapulhat a valóságon.

Mennyivel szerethetőbb és hitelesebb egy olyan szülő vagy vezető, aki belátja, ha egy helyzetben rosszul reagált, tévesen döntött vagy elragadták az indulatai? Mennyivel szimpatikusabb egy tanár, aki – ahelyett, hogy határozottan valami hülyeséget mondana – belátja, hogy egy-egy kérdésedre ő maga sem tudja a választ? Mennyivel jobban fel lehet nézni egy olyan emberre, akinél nem azt érzed, hogy egy álarcot magára erőltetve igyekszik megfelelni egy kitalált tévedhetetlen szerepnek, hanem azt, hogy törekszik a legtöbbet kihozni a saját eszköztárából, ugyanakkor belátja, hogy időnként ő maga is elbizonytalanodik? sérülékenység

? Ha szeretnél jó példaként szolgálni az embereknek magad körül, a következő generációnak, azoknak, akiket vezetsz, támogatsz vagy motiválsz, barátkozz meg a tudattal, hogy nem vagy tökéletes, te sem tudod mindenre a választ és nem mindig döntesz helyesen: lásd be, ha tévedtél, ha valami gondot okoz vagy lelkileg megérint: ez hitelességet sugall.

Teret engedve a saját esendőségednek, felszabadítod magad egy felesleges teher alól, nem kell szerepet játszanod sem önmagad, sem mások előtt és könnyebb lesz szeretni azt, aki vagy.

Élni pedig csak önszeretetben érdemes.

Ha szívesen olvasnál még önazonosságról és önszeretetről, itt találsz még egy bejegyzést a témában, a bátor és kreatív életszemléletről pedig itt írtam még korábban.